A magyar szociográfia a 20–21. században

A Magyarország Felfedezése Alapítvány és a Politikatörténeti Intézet tudományos konferenciája

Vannak-e szociográfusok, vagy csak szociográfiai műveket író szociológusok, írók, újságírók, jogászok, pedagógusok? Mi a szociográfia? A szociológia „könnyűműfaja”, amely jó esetben ugyanolyan alapos és hiteles vizsgálódásokon alapul, mint a szociológiai kutatás, mégsincs tele számokkal, statisztikákkal – így olvasmányosabb, átélhetőbb? Vagy a riport rokona? Ha a riport egy lokális kisvilág novellája, akkor a szociográfia ugyanennek a regénye? Van-e szükség ma valóságföltáró szociográfiára, ha akikről szól, azok szinte alig olvasnak, akiknek szól – a felelős kormánynak, felelős politikusoknak – azokat nem érdekli, aki esetleg olvassa – a felelősséget érző értelmiség – az nem potens és nem kompetens, hogy használja annak a világnak a jobbításában, amelyről a szociográfia hírt ad? A konferencia előadásai a fentiekben megfogalmazott kérdésekkel, a magyar szociográfia kiemelkedő eredményeivel, jelenlegi helyzetével és jövőbeli lehetőségeivel foglalkoztak.

Időpont: 2016. május 11.
Helyszín: Politikatörténeti Intézet (1054. Budapest, Alkotmány u. 2.)

Az előadásokról készült felvételek elérhetőek az interneten.

Megtekintésükhöz kattintson a megfelelő címre!

PROGRAM

Földes György: Köszöntő
Szelényi Iván: Bevezető gondolatok: szociológia-szociográfia

Délelőtt

Nagy Endre: A szociográfia módszertani dilemmái
Závada Pál: Szépirodalom és szociográfia
Biczó Gábor: A hely fogalma, jelentése és reprezentációja a 70-es évek szociográfiáiban
Lengyel György: Rézler Gyula és a vállalati esettanulmányok

Vita

Délután I.

Csunderlik Péter: „A betegséget ismerni kell, mi előtt azt meggyógyíthatnók” – A magyar szociográfiai irodalom jelentkezése és ideológiája a kezdetektől 1919-ig
Sárkány Mihály: Etnográfia és szociográfia
Bartha Ákos: A „nagyszociográfiák” válságképe
Tóth Pál Péter: Weis István – Veres Péter

Vita

Délután II.